Bögöz (románul: Mugeni, németül: Begesen) falu Romániában, Hargita megében. A falu református műemléktemploma nemcsak a régió, de a Kárpát-medence egyik legszebb középkori templomának számít, komplex restaurálására 2012 és 2020 között került sor. Jelenleg a műemléki terület rekonstrukciós előkészítési munkálatai zajlanak.

Ülkei Zoltán polgármester így ír a településről és annak szellemiségéről, rendeltetéséről a település honlapján:

„A Nagy-Küküllő két partján fekvő községünk gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik. Őseink példája azt mutatja, hogy nehéz élethelyzetekben is lehet maradandót alkotni ezen a földön, összefogással minden megvalósítható. A folyó nem elválasztja településeinket egymástól, hanem összeköti őket. Bár más vallásokat gyakorlunk, ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk…Bögöz község a kapocs szerepét kell betöltse Székelyudvarhely és Székelykeresztúr, a környékbeli szász települések által pedig Székelyföld és Szászföld között is…”

A Bögöz Községért Egyesület 2000-ben létesült a kisgyermekek, fiatalok és helyi lakosok javát szolgálva, az oktatási folyamat javítását állítva maga elé célul, az optimális iskolai körülmények, a minőség, a tantestület szakmai fejlesztése, valamint az iskolaépület funkcionalitásának javítása és korszerű taneszközök beszerzése által. Az egyesület kiemelt célja a közösségi szellem építése és erősítése, a település gazdasági- kulturális- tudományos- vallási- környezetvédelmi- örökségvédelmi és sporttevékenységeinek segítése, fejlesztése. 

Az elmúlt években az egyesület aktívan részt vett a település épített örökségének megóvási munkálataiban, működésében kiemelt szerepet kapott a fiatalok ösztönzése európai identitásuk felfedezésére és felvállalására azáltal, hogy aktívan bevonják őket a megőrzésbe és a kulturális örökségi helyszínek megőrzésébe és helyreállításába. A különböző kultúrák közötti egység és összetartozás érzésének elősegítése az egyesület központi üzenetévé vált a közös európai történelem és értékek kiemelésével. 

S hogy mindez hogyan jelenik meg a helyi egyesület tagjainak mindennapjaiban, gondolkodásában, mutatják András Éva, az egyesület önkéntesének alábbi sorai:

„És hogy apai ágon, féllábbal bögöziként mit gondolok én a falumról, csupán papíralapú, weboldalaktól mentes gyerekkori emlékeimre hivatkozva? Amikor városi környezetemből levonatoztam az eltulajdonítás után részben visszakapott, hát… kissé megkopott ősi birtokra? Beléptem a székely kapun, amin latinul ez állt: 1819 ONEST PATEM. Úgy éreztem, az idő megállt. Mindennek illata volt, íze. És jelentősége. A falak nem csak beszéltek, régmúlt időket idéztek. Legfőképpen a nyári rekkenő hőségben is hideget árasztó templom, ahová először beültem. Református kék volt minden. Néma csend, mindenki tudta a helyét. Én Vetési Klárika tiszteletes asszony mögött ültem. Szürke, szép haja mögül ittam magamba a markáns bögözi arcok barázdáit. Albi tekerte az orgona fújtatót, egy-egy köhögés törte meg a csendet, melyből világégés fájdalma szakadt fel, Sándor bácsi körbenézett fogyatkozó hívein, a nyitott templomajtón a falusi élet kakaskukorékolása szűrődött be és felcsendült az orgona hangja… „Erős várunk nékünk az Isten!”

Itt Bögözben és ekkor volt a legédesebb a pónyikalma és bakbűz. Ekkor fájt legjobban a darázscsípés és ekkor olvastam legszebb könyveim a csűr árnyékában.”