A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga az 1859-ben elkészült neológ Dohány utcai zsinagóga ortodox párjaként épült fel. Építésének oka az volt, hogy a zsidó közösség számos tagja túlzottan „modernnek” érezte a Dohány utcai zsinagógát. Ennek enyhítéseként merült fel annak gondolata, hogy épüljön egy olyan imaház is, amely a közösség identitását hagyományosabb, historikusabb eszközökkel is képes megjeleníteni.
A konzervatív zsidó közösség igényességét jelzi, hogy pályázatot írtak ki, és ezt nyerte meg a fiatal Otto Wagner (1841–1918). Az ő tervei alapján 1873-ra valósult meg az utcai többszintes hitközségi épület és az általa elrejtett centrális elrendezésű zsinagóga. Az épület romantikus, keleties formavilága kuriózum, az életmű legkorábbi, egyedi darabja. Építészek ilyen jellegű stílusváltásai a historizmus időszakának sajátosságai közé tartoznak.
A vészkorszakot – Magyarországon így nevezik a zsidóüldözések időszakát – túlélte ugyan az épület, de éltető közössége meggyengült; először az utcai épületről volt kénytelen lemondani, majd a zsinagógáról is. Az épület osztozott számos hazai zsinagóga sorsában: nem illő hasznosítás vagy teljes kihasználatlanság, folyamatos pusztulás, időnként javító beavatkozások. Ez utóbbiak közül igen fontosak az 1990 körüli munkák, amelyek hozzájárultak megmaradásához. A zsinagóga 15 éve került vissza a Mazsihiszhoz. A helyreállításra kiírt pályázatot a Kőnig és Wagner iroda nyerte meg 2007-ben, de több mint egy évtizednek kellett eltelnie, hogy újabb terveik végül megvalósulhassanak. A helyreállítás igen sok tagból álló csapat munkája, az építész tervezők mellett két szakember feltétlenül kiemelendő. Dávid Ferenc művészettörténész nem először dolgozott együtt a tervezőkkel, alapos kutatómunkája ezúttal is hozzájárult a munka sikeréhez. Baliga Kornél belsőépítész már a harminc évvel ezelőtti munkákban is részt vett, nélküle nem lehetett volna ennyire hiteles az épület rekonstrukciója.
A hitelesség kapcsán ugyanis rendre aggályok merülnek fel a magyarországi műemlékes szakma képviselőiben. Ennek oka az, hogy az épület hitelessége, régiségértéke könnyen csorbul, ráadásul a rekonstrukció gyakran csábítja a helyreállítókat, hogy olyat is rekonstruáljanak, melyről nincsen precíz, hiteles információ. Ebben az esetben szerencsére elegendő adat állt rendelkezésre, a megmaradt vagy harminc éve újrakészített részletek, az alapos kutatás fel tudta tárni az épület elpusztult részleteit. Másrészt ezt segítette elő az épület és az ornamentika logikája, szabályos szerkesztése. A ház már az utcaképben is elég feltűnő jelenség két minaretjével, a romantikára jellemző plasztikájával, és a későbbi Otto Wagnerre leginkább utaló megoldásával, amely a falmezőket is díszíti, egyetlen üres, megdolgozatlan felületet sem hagyva. A zsinagóga terének belső gazdagsága még ezután is mellbevágó. A nagyméretű, színes üvegablakok – külső fényviszonyok szerint – folyamatosan változó megvilágításában a látogatót először az ornamentika ejti rabul, amely még gazdagabb és még teljesebb, mint a homlokzat kialakítása. Minden felületet beborít a vöröskék-arany mustra, a mennyezeteket ellepi az arabeszk, és díszítettek a tagozatok is. Aztán alaposabban körülnézve kiderül, hogy ez a tobzódás nagyrészt apró, ismétlődő, mór előképeket utánzó elemekből áll, másrészt igen precíz keretek közé szorul. A rendelkezésre álló mezőket hézagmentesen tölti ki a díszítés, de ezek a mezők pontosan meghatározottak, szabályosak, és egymástól keskeny tagozatok választják el őket. Az így létrejött síkokból egy valójában igen fegyelmezett, szinte racionálisnak is mondható nyolcszögű térforma áll össze, melynek éleit egzaktul rajzolják ki a tagozatok, párkányok, a falhoz csatlakozó és szabadon álló karcsú oszlopok. Ez a kettősség, az ismétlődő elemekből álló mustra és a térforma, a szerkezet fegyelme adja a tér jellegzetességét. És ez az a jellegzetesség, ami most újra teljes pompájában, eredeti gazdagságában, hiteles formában meg tud jelenni a kiegészítő berendezési tárgyakkal együtt, a rekonstruált bimával, csillárokkal, a ner tamiddal, azaz örökmécsessel. Egy ilyen enteriőr nehezen viselné a rekonstrukciótól eltérő megoldásokat. Egy ilyen térben legjobb, ha a helyreállító építész észrevétlen tud maradni. Ezúttal ez is sikerült: legkevésbé sem feltűnő a legfontosabb változtatás, hogy a visszaállított bima lesüllyeszthető. Ezzel a gesztussal az épület nemcsak zsinagógaként, hanem más, kulturális funkciókra is használható.
A rekonstrukciót vezénylő eljárás az volt, hogy a történetileg rekonstruálható részletek és a kortárs technológiák egyszerre, egymás mellett, egymásra rétegeződve jelenjenek meg a házon és ekképp alkossanak egységet. Az eljárás hűen időzi a zsidó vallás alapját képező szent szövegek, illetve az azokhoz készült kommentárok, majd a kommentárokhoz született újabb kommentárok kapcsolatát. Az egymásra épülő, egymást kiegészítő és magyarázó szövegek egyetlen egységként alakítják a hitéletet., hasonlóképp ahhoz, ahogy a zsinagóga belsőépítészetében egyugyanazon építészeti történet eltérő kommentárjaiként jelennek meg a kortárs anyagok és technológiák.
A főhomlokzat és maga a zsinagóga adja a teljes építmény igazi műemléki értékét. A kettő közötti hitközségi épületben eredetileg is egyszerűbb funkciók kaptak helyet: üzletek, lakások, tantermek. Ezek a területek nemcsak egyszerűbb kialakításúak voltak, de értelemszerűen ezek változtak a legtöbbet, így értékes régi elemeik alig maradtak. Nyilvánvaló, hogy az új funkciókat, amelyek még szükségesek az együttes megfelelő működéséhez – kiállító és kiszolgálóterek –, ide lehetett bezsúfolni. Ezek a terek még nem készültek el teljesen, de már látható, hogy a ház belseje mai módon, visszafogott minimalizmussal készült el, ahogy ez logikus és természetes.
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága az idei műemléki világnapon ICOMOS-díjjal tüntette ki a zsinagóga példaértékű helyreállítását
Rendhívül tanulságosak azok a személyes történetek, amelyeket tervezők osztottak meg a restaurálás kapcsán. Baliga 1989-ben lépett be először a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába. Hihetetlen élmény volt számára a sötét oktogonális templomtéren túl a fényben fürdő szentély, és a benne álló kupolás pavilon, a tóraszekrény látványa. A világon is egyedülálló zsinagóga szentélye fölötti födém és tetőszerkezete beszakadt, és ez okozta a különös fényhatást. 30 éve telt el a zsinagóga újjáépítésének reményével, 30 éve kísérte és kísértette építész-belsőépítészi pályáját. Szerepe a helyreállításban partizánmódra kezdődött. A belső architektúrát restauráló társaság kért fel a tervezésre. Noha a történelmi épületek rekonstrukciója a szenvedélye, ez volt az első igazi ötcsillagos műemlék, amelynek a helyreállításán dolgozhatott. A belső helyreállítás, a színesre festett és aranyozott falburkolatok, színes és festett üvegablakok, festett táblás mennyezetek a rajzai, illetve útmutatásai alapján készültek el. Aztán másfél évtizedes csend következett. — 2006-ban a Budapesti Zsidó Hitközség tervpályázatot hirdetett zsinagógává való visszaállításra, valamint az utcai szárnyban múzeum kialakítására. A pályázatot a Kőnig és Wagner Építészek Kft. nyerte, melyben Baliga belsőépítészként szerepelt. Kőnig Tamással egyéves munka vette kezdetét, melyben kulcsszerepet játszott az azóta elhunyt Dávid Ferenc művészettörténész. Az ő tudományos kutatásaira építve tervezte meg Baliga a zsinagóga elpusztult berendezéseit amellett, hogy folytatta a belső rekonstrukció 1990-ben abbahagyott tervezését is.
Az építészeti tervezést vezető Kőnig Tamás jegyzete szerint Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában befejezett munka a történeti épületekkel való foglalkozás három fő változata egyikének tipikus példája. (i) Rekonstrukciónak bizonyos díszek, elemek, esetleg egész épületrészek újrakészítését szoktuk hívni, az (ii) épületrehabilitáció lényegében a korábbi fizikai állapot és funkcionális alkalmasság korszerűsítése. A fiatal bécsi építész, Otto Wagner által tervezett Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga jelenlegi életfázisa a másik két megoldás mellett egyértelműen – részben új funkcióra is alkalmassá tevő – (iii) újjáélesztést, hosszú szünet utáni újraindítást, a ház revitalizálását igényelte. A részletes felújítással járó mostani tevékenység lényegében egy olyan kulturális épületet hozott létre, melynek fő funkciója továbbra is – hagyományos, középszimmetrikus, női karzatos terében, eredeti díszeivel, eredeti vizualitásban működő – zsinagóga. Ezen tér többcélú használatát lehetővé teendő az egykor középen álló és – a megmaradt elemek és a történelmi dokumentáció segítségével ugyanoda – visszatelepített tóraolvasó állvány teljes egészében padlóba süllyeszthető lett, így a tér – világi használat esetén – akár ki is üríthető, mobilan bútorozható. Ezt kiegészítendő az utca felől meglévő, hagyományosan középfőfalas – eredetileg lakásoknak, oktatóhelyiségeknek, hitközségi irodáknak helyet adó – szárnyban a külső traktusban mobilan osztható közönségforgalmi terek (múzeumi időszaki és állandó kiállítás számára, kis létszámú programszobák), az udvari oldalon a közlekedő és kiszolgáló területek kaptak helyet. (Nyilvánvaló, hogy a múzeum legfontosabb „kiállítási tárgya” továbbra is a zsinagóga belső tere lesz.) A ház léte, a zárt sorú beépítésben elfoglalt, tehát csak egy főhomlokzatos helyzete, környezetének alakulása – lényegében véletlenül – nagyszerűen idézi, illusztrálja a városlakók utóbbi százegynéhány évének történetét. Ha a Dohány utca felől közelítjük meg zsinagógánkat, a keskeny Rumbach Sebestyén utcán, a Dob utca sarkáról érdekes látvány tárul elénk. A bal oldalon, egy sarokközeli, üres telek mögötti tűzfalfestésen, egy korabeli sportújság nagyított képén az ötvenes évek talán legismertebb sporteseményén, a londoni 6:3-on Puskás Öcsi lövi az egyik gólt az angoloknak. Az utca jobb oldalán az előzővel majdnem szemben álló tűzfalra egy hatalmas Rubik-kockát festettek. És az utcába egyenesen benézve jól látszik, hogy a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga főhomlokzatának két fiatornya által létrehozott tengely – a szemközti alacsony házak tetőgerincei fölött – a bazilika csúcsára mutat.
(Forrás: ARNÓTH, Ádám: INTERNAL WEALTH, Metszet, Vol 11, No 5 (2020), pp 18-25, DOI: 10.33268/Met.2020.5.1 SYNAGOGUE RESTORATION, BUDAPEST, HUNGARY, Restoration Architect: Tamás KŐNIG DLA and Péter WAGNER DLA)
A RUMBACH SEBESTYÉN UTCAI ZSINAGÓGA FELÚJÍTÁSA
